moses-rod-cr

Régi Korok

A varázslók és boszorkányok olyan emberszerű lények, akik különleges képességgel, mágikus hatalommal születtek. Puszta akaratukkal – melyet tárgyakkal, például varázspálcával képesek fókuszálni – idéznek, módosítják élő és élettelen dolgok tulajdonságait, létrehoznak olyasmit, mi nem létezett korábban.

Az emberiség, amióta csak létezik, akarva-akaratlan együtt él a mágiát használókkal. Mai szemmel nézve, az ókori mitikus elbeszélések mindössze gyermekmesének tűnnek, pedig a régi korokban a varázslók ugyanúgy részei voltak az emberek társadalmának, sőt, gyakran uralkodóivá is emelkedtek. Az ókorból fennmaradt művekben, ábrázolásokban gyakran láthatunk mágikus lényeket, bájitalokat, jövendőmondókat, látnokokat és varázslókat.

Az emberiség történetével párhuzamosan haladó mágiatörténet sok, emberek számára szinte felfoghatatlan dolgot tartalmaz. Minden régiónak, nációnak megvannak a maga históriái, mitikus lényei és ereklyéi. A Brit szigetek Merlinről, az Excaliburról és a leprikónokról híresek; a görög szigetvilág sellőktől és a hajósokat disznóvá változtató Kirkéről ismert, de a sor a végtelenségig folytatható. A mi mugli legendáink is megvannak, miket nagyon gyakran egy-egy varázsló vagy mágikus lény ihletett.

Kereszténység és a Mágia

A kereszténység elterjedésével azonban  a mágiát, a boszorkányságot és egyéb természetfeletti ismereteket eretnekségnek nyilvánították. A középkorra ez egészen az inkvizícióba, a (vélt vagy valós) boszorkányok szisztematikus kiirtásába torkollott. Az ellenreformáció és a reneszánsz volt az, ami mérsékelte e történéseket, s az egyre nagyobb léptekkel haladó technikai fejlődés mellett háttérbe szorult a varázshasználók hatalma.

Azonban ne legyünk naivak és gondoljuk azt, hogy a varázslók és boszorkányok mindig háttérbe húzódtak ezen időszak alatt. Megtanultak alkalmazkodni az aktuális kihívásokhoz és olyan álarcokat vettek fel, amik segítettek a túlélésben.

Ki ne ismerné Nagy Károly személyét, három lányának (Bertha, Rotrude, Gisela) köszönhető, hogy a boszorkányüldözők Nagy Károly korában halállal lakoltak ezen tettükért. Nem volt ritka, hogy a varázslók egyenesen nemesek és királyok közé születtek be, ahol felkarolták őket és ezzel hatottak a mugli társadalomra is. Természetesen ekkortájt is voltak már olyan hangok, akik támogatták volna, hogy ez ne történhessen meg, és nem egy nagy háború mögött valójában ezen két vélemény összeütköztetése volt a kiváltó indok.

Ha a keresztény Szentek történetét kutatjuk, nem lepődünk meg, hogy némelyek közülük bizony szintén varázslók voltak. A “csodák” pedig egyszerű varázslatok. Példa kedvéért vegyük Szent Erzsébetet, vagy Szent Kingát, kikről biztosan állíthatjuk, hogy pont úgy tartoznak a varázsló történelemhez, mint a keresztényhez.

Az Arcanum története

Az Arcanum létrejötte

Közvetve IV. Károly, Német-római császárnak köszönhetjük az Arcanum létrejöttét. Bár egy csepp mágia sem folyt ereiben, de nem véletlenül alakultak meg az európai egyetemek és velük együtt a mágia négy magasiskolája uralkodása alatt. Az Aranybulla, ami a választófejedelmeket szabályozta, a mugli megfelelője a mi Arcanumunknak. Ekkor már nagyon erősek voltak azok a hangok, hogy a varázslók közös törvények és fejedelem alatt erősebbek, a szabályozás pedig szükségszerű, nem lehetnek önkényes kiskirályok vagy hercegnők, kik a kedvükre használják fel mágiájukat. Az Arcanum tényleges alapítója IV. Károly egyik tanítója, Bohémia legfontosabb egyházi méltósága, IV. János, prágai püspök volt. A jelentős mugli befolyásokkal rendelkező varázsló többízben konfrontálódott a varázslótársadalom ekkori vezető rétegével, akik ellenezték a halandó uralkodó elméjének pallérozását, mivel csupán annyit láttak cselekedeteibe, hogy hatalma alá akarja hajtani az egyik legerősebb mugli uralkodót. A püspök hosszas pereskedés után sikerrel járt, így a IV. Károly által alapított egyetemekkel párhuzamosan megalapította Közép-Kelet Európa máig is fennálló varázslóbirodalmát, az Arcanumot, illetve annak első négy iskoláját. Kijelenthetjük, hogy 1356. egy fontos dátum, miről nem szabad egyetlen varázslónak sem elfeledkeznie, hiszen ekkor rakták le birodalmunk alapköveit. Az Arcanum uralkodói központja Prága lett. IV. János hivatalosan Imperator Iohannes-ként uralkodott az Arcanumban 1356-tól.

1356

Habsburg dinasztia

A mugli történelemben 1440-ben a Habsburg családból származó III. Frigyes lett a Német-római császár. Megkoronázásának előkészítése, illetve a Habsburgok hatalomra jutása az Arcanum történelmének dicső időszaka, amikor is a mai rend végérvényesen megalapult. Az osztrák területek felett uralkodó varázslódinasztia támogatóival együtt megbuktatta és lemondásra kényszerítette a korábbi uralkodót, hogy megkezdje máig is tartó, alig néhány évtizedre megtörő uralkodását. Az első Habsburg uralkodó Leopold volt, Imperator Leopoldus néven, 1437-ben került az Arcanum trónjára, amit haláláig, 1485-ig meg is tartott. Utódja Imperator Radulfus, ki 1601-ig birtokolta a pozíciót.

1437

Salomon lázadása

Arkánum oldal (Habsburg): Ausztria, Tirol, Krajna.
Lázadók: Erdély, Magyarország, Bohémia, Morávia, Szilézia, Dalmácia, Bánság, Bosznia, Hercegovina, Kara Ay.

A következő bő évszázadban az Arcanum uralkodói címe a Habsburg dinasztián kívül cserélt gazdát, köszönhetően a magyarországi, erdélyi, bohémiai, illetve moráviai varázslók lázadásának, illetve különféle külső erők támogatásának. A hatalomátvétel jelentősebb áldozatok nélkül megtörtént az imperator lemondatásával, miután a trónkövetelő aspiráns, Salomon, sárkányháton érkezett meg seregével Bécsbe, hogy prezentálja a szövetség követeléseit.

A magyar varázslók magukhoz ragadták a hatalmat a többi lázadó, illetve a török Vizier Sihirbaz (az Imperator megfelelője a Kara Ay, azaz az Oszmán Birodalomból kinőtt varázslóközösség területén) segítségével. 1601-től Imperator Salomon irányította a birodalmat, aki az Arcanum központját Budára helyezte át. Az új uralkodó támogatóinak bőkezű jutalmat osztott: ekkor került a moráviai Schwarzenberg-Sedlec család területére a birodalom börtöne, s váltak ők az apró terület egyeduralkodóivá; Bohémia arkhónja hercegi előjogokat kapott, mely a többi tartományúr fölé emelte őt; Erdélyt pedig, lévén, hogy Salomon családja kezében volt ezen tartomány is, perszonálunióval csatolta főbirtokához. Ebben az időszakban a török varázslókhoz való közeledés volt jellemző a nyugati nyitás helyett.

1601

Titokvédelmi Alaptörvény

A birodalom történelmének áttekintése mellett fontos, hogy külön kitérjünk 1672-re, amikor is megtörtént a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvény aláírása. A Mágusok Nemzetközi Szövetsége ekkor hozta létre azt a megállapodást a világ varázslói közt, mely alapjaiban megváltoztatta a varázslók és a varázstalanok viszonyát. Természetesen az ezt követő években a törvény további kiegészítésekkel bővült: a mágikus lények elrejtéséről, pálcaviselési jogról, egyéb közös érdekekről. Ezen törvény, ahogyan fentebb is olvashattuk, az Arcanumban csak később foganatosodott.

Az egész világon elfogadott, közös törvény betartatására azonban képtelenség volt egy központi szervezetet létrehozni, így meglévő régiók, nemzetek irányító szervezetei, vagy újonnan alakult területi egységekbe szerveződött varázsló közösségeknek jutott a titok fenntartásának feladata, a saját törvényeik betartatásán kívül. Itt is láthatjuk, hogy az Arcanum már régebbi, mint a többi ország és terület igazgatása. Természetesen minden közösség más-más törvényeket hozott, a híres amerikai szigortól (ahol például törvény tiltja, hogy egy varázsló akár csak barátkozzon muglival, azt meg különösen, hogy házasságot kössön) a megengedőbb szabályozásokig.

De miért volt erre szükség? A Titokvédelmi Alaptörvény aláírása egybeesett a muglik közt jelentős történelmi eseménnyé váló Salemi Boszorkányperekkel. Aki varázsló vagy boszorkány, jól tudja, hogy mily egyszerű a varázstalan embertársaik megtévesztése- elhopponálni egy máglyáról vagy akár egy egyszerű Confundussal összezavarni a támadókat, esetleg elrejteni magunkat, mikor megérkeznek a hatóság emberei. Azonban ha ellenfeleink is varázslók, máris érthetővé válik az inkvizíciótól való félelem.

A titokvédelmi alaptörvény két, évszázadok óta egymással viaskodó varázsló-irányzat csatározásának végső lezárása volt. A konfliktus megértéséhez az ókori kultúrák idejébe kell visszatekintenünk, mely időkben Egyiptomban máguskirály uralkodott fáraóként, a természetközeli népek pedig félelemmel vegyes tisztelettel voltak a sámánok, táltosok felé. A varázslók ekkor nyíltan használták erejüket, azonban elszigetelten éltek egymástól. A következő korszakot a mágusközösségek életében a keresztény hit megjelenése jelentette, mely a centralizáció, a nagyobb szervezetek kialakításának céljával kapott támogatást. A kereszténység elterjedését, annak viszolygását a mágiától a muglik mellett rengeteg varázsló (csodatévő “szent”) is segítette. Céljukat, miszerint a varázslók társadalmát el kell különíteni a muglikétól, sokan önzőnek és hataloméhesnek tartották, azzal vádolva őket, hogy nem akarnak segíteni a muglikon - szegények, hogyan lesznek meg mágia nélkül? Azonban - mint azt tudjuk - minden érmének két oldala van...

A mágiával rendelkezők között is vannak olyanok, akik jó vagy rossz szándékkal, illetve megfelelően szerteágazó vagy nevetségesen kevés tudással nyúltak e hatalomhoz. A sok sámán, javasasszony, varázsló és druida között túl sok olyan akadt, aki ostobaságból vagy tudatlanságból oly erőket szabadított el, melyek kontrollálhatatlannak bizonyultak.

A Fekete Halál, az emberi történelem legpusztítóbb pestisjárványa az 1300-as évek közepén egy hasonló mulasztásnak volt az eredménye. Aki magasan képzett a gyógyítás tudományában, tudja jól, hogy muglikon mugli betegségeket mágiával gyógyítani kiszámíthatatlan kockázattal jár. A pestisjárvány esetén a járvány kialakulását Kasztíliáig lehet visszafejteni, ahol a patkányok által terjesztett kórság kezdett elharapózni. Sarlatán gyógyítók egy kis csoportja megpróbált a helyi közösségeken segíteni, mágiát alkalmazva meggyógyítani a halálos kórt. A sikeres beavatkozás után pár héttel, miután azt hitték, hogy a betegségtől teljesen megszabadultak, az megsokszorozott erővel tért vissza, de már nemcsak a muglikra, hanem a varázslókra is igen veszélyes volt, és nem lehetett mágiával sem gyógyítani.

A varázstalan politikában és gazdaságban érdekelt varázslók képességeikkel teljesen felborították a társadalmat: imperius varázslattal befolyásolt uralkodók, elértéktelenedő valuták, szent ereklyékként kezelt varázstárgyak zavarták meg a népek életét.

A varázslók néhány körében elterjedt az a nézet, hogy semmilyen más módon nem biztosítható a muglik védelme, csak ha a varázslóvilág teljesen elválik a muglik világától. Ez volt az inkvizíció valódi célja, ahol az emberek segítségével a varázslók felkutatták és kivégezték azokat, akik a káoszt okozták.

A Titokvédelmi törvény elfogadása zárta le ezt a kaotikus időszakot, és az azóta eltelt pár száz év elegendő is volt arra, hogy az emberiség a technológia felé forduljon, s csak esti meseként, legendaként kezelje a varázslók és a muglik közös történelmének mágikus részleteit.

Megjegyzés: a Titokvédelmi Alaptörvény napjainkban globálisan elfogadott minden varázslóközösségben, azonban megjegyzendő, hogy Európától és az USA-tól eltérően vannak olyan területek, ahol a törvény elfogadását vallási indok kevéssé támogatta, azonban jelen értekezés leginkább az Arcanumra és így Közép-Európára fókuszál.

1672

Titokvédelmi háború

Arkánum oldal (Salomon): Erdély, Magyarország, Bánság, Bosznia, Hercegovina, Kara Ay
Lázadók: Ausztria, Tirol, Krajna, Szlavónia, Mágusok Nemzetközi Szövetsége

1672-ben a Mágusok Nemzetközi Szövetsége létrehozta a Titokvédelmi Alaptörvényt, melyet Imperator Salomon bár sajátkezűleg írt alá, de el nem fogadott és sosem tartatta be.

Ezen opponencia, a török hűbéri függésbe eséstől való félelem, az egykori lázadók közötti szövetség gyengülése, ellentétek kialakulása, illetve a nyugati varázslóbirodalmak által támogatott hosszú előkészítő politikai lépések vezettek az uralkodó meggyilkolásához, a hozzá hű aranyvérű családok vezetőinek elpusztításához, családjaik túszul ejtéséhez, illetve politikai pozícióktól való megfosztásához, mely teljes Habsburg restaurációt eredményezett 1699-ben. Az új uralkodó Imperator Fridericus lett a Habsburg családból. A leszámolást egyedül Morávia urai kerülték el, kik ekkorra olyan mértékben szilárdították meg hatalmukat tartományukban, hogy a hatalomváltásból való kimaradásuk után az új uralkodó teljes amnesztiát ajánlott számukra, melyet Wilhelm von Schwarzenberg-Sedlec archon természetesen bölcs belátással el is fogadott. Bohémia új arkhónja megfosztatott hercegi előjogaitól, Erdély pedig újra Magyarországtól független lett.

Imperator Fridericus hatalma ellen időleges lázongások történtek Erdélyben, illetve Magyarországon, azonban ezek közül egy sem volt hosszútávú, vagy oly erejű, hogy megrázza az Arcanum egészét. Az uralkodó törvénybe iktatta a Titokvédelmi Alaptörvényt az Arcanum területén trónra lépésének évében.

Imperator Fridericus uralkodása alatt alapították meg az Arcanum 6., illetve 7. iskoláját Kolozsváron és Zágrábban, miután a lázongás utáni helyzet konszolidálódott. A stabilitás és virágzás évszázada következett.

1699

Árpádházi uralom

Arcanum oldal (Habsburg): Ausztria, Tirol.
Lázadók: Magyarország, Erdély, Bohémia, Galícia, Szilézia, Dalmácia, Bánság.

A viszonylagos béke és prosperálás egészen 1841-ig tartott, amikor az idős, ekkor 207 éves Imperator Fridericus ellen a függetlenség hangjai gyúltak lángra. Agresszív, vaskalapos lépései újra a lázadás lángjait vetették fel, melyet ezúttal Magyarország arkhónja vezetett. A konfliktusból kevés tartomány maradt távol, ezzel elősegítve a lázadók győzelmét, kiket a híres magyar aranyvérű családból származó Árpádházi Simon vezetett. A lázadók megölték az idős uralkodót, kinek családja Tirolba menekült a vész elől.
Az új rend alig néhány évtizedig tartott, amikorra a különböző tartományok közötti egyensúly megtartása már túl problémás volt. Az állandó konfliktusok rendszeresek voltak az Arcanum központja és a körülvevő tartományok között. A helyzet feloldását nem segítette elő, hogy Árpádházi Simon nem volt hajlandó lemondani, annak ellenére sem, hogy több tartomány vezetője erre felszólította.

1841

Jogarháború

Arcanum oldal (Árpádházi): Magyarország, Erdély
Lázadók: Ausztria, Dalmácia, Bánság, Bohémia, Galícia, Tirol, Krajna, Szilézia, Krajna, Szlavónia, Morávia

A helyreállítás hirtelen, és véres megtorlást hozott magával. A magyar Árpádházi család néhány tagja bár el tudott menekülni, de pozíciójukat totálisan elveszítették, míg Erdélybe a lázadó hatalom ellen Bécs a von Wohlgemuth családot küldte, kik a tisztogatás során teljes egészében kipusztították az archoni családot. Azon korábbi össeesküvők, kik most a Habsburg család mellett álltak, bocsánatot nyertek. A lázadás leverését vezető osztrák tartományurat teljes egyetértéssel választotta meg az arkhónok gyűlése az Arcanum vezetésére.

Imperator Radulfus 1883. óta vezeti az Arcanumot. Pontos életkora kérdéses, származásával kapcsolatban annyi biztos, hogy a Habsburg dinasztia tagja, idős, nagyhatalmú varázsló. Az utolsó bő század mugli háborúi csak érintőlegesen jutottak el a varázslóközösségig, kik védett helyekre vonultak el a vész elől.

1883

Jelenkor

Jelenleg 1998-at írunk. Imperator Radulfus elutasítóan viseltetik bármiféle újítással szemben, a birodalmat pedig erős kézzel igazgatja, bár ő maga keveset mutatkozik. A változás hangjai ismét egyre erősebbek lettek: egykor elnyomott családok törtek újra hatalomra, régi eszmék éledtek fel, új, liberálisabb politikai, jogi irányzatok jelentek meg mind a globális, mind pedig az Arcanum varázslótársadalmán belül.